Megosztás: f i
   Karakterlapok
 
Karakterlapok Vérfarkas:

Teljes neve: Dolostiel Miriel Gelweth
Mindennapos használt neve: Dolostiel
Becenevek: Miri, Lost, Dolly, Mira.
Ezeket gyerekkorában aggadták rá bár nem használja őket. Nem szereti.
Nem: Egyértelmű > <
Kor: 18 éves
Partner: Leonardo Cliffwood amulet karaktere
Magasság: 160 és 163 centiméter közötti
Testsúlya: 46 kilogramm
Jellem: Egy kedves de zarkozott személyel állunk szembe aki nehezen találja meg az összhangot az emberekkel. Gyakra a közömbös oldalát mutatja mert nem igazán ért a barátkozáshoz, és talán ez nem is olyan meglepő. Az érzéseiről nem szeret beszélni magába folytja ha valami bántja, még sírni se látta senki, és ez miatt az emberek gyakrak félre értik és kinevetik vagy elitélik.
Minden elenére egész gyakran mosolyog és nem hagyja hogy letőrjék, a mosolygás az egyik lét eleme. Mivel szereti a cuki dolgokat ezért mindig olvadozik ha meglátt egy kiscicát vagy kiskutyát, azok a gyakoribb esetek nála. Néha szeret félválról venni dolgokat és elégé hanyag is, ami nem túl bíztató az ő részéről hiszen a nem törödömsége sokszor bajab is keveri.
De ne tévesszen meg a apró törékenynek tűnő külse megtudja magát védeni, még akkor is ha egy férfiról van szó, aki 190 fölötti és 100 kilós.
Ezek sose estek nehezére hiszen sokat gyakorolt, edzet egyedül vagy társaságban bár az egyedüli rész gyakoribb volt nála. A szerelmre még csak gondolni se szókot haszontalannak és tehernek gondolja ami össze is tudja tőrni a szívét, és neki úgy igazán már csak az maradt. Ezért értelem szerűen a romantika se igen csábitja el, nem naiv hogy bedőljön bárkinek is.
Nem tudják kihozni a sodrából az emberek rossz indulatú véleményét nem veszi figyelembe, és reagálni se szókot rá nem ismeri őket és mint embereket foglalkoztatja számára mindegyik csak egy fekete pont az idő síkban. Eleinte sokszor megmondták neki hogy hogyan kellene élnie az életétt és ezt nem kedveli, kimondottan utálja ha megmondják neki főleg ha egy idegenről volt szó. Hazduni nem szókott köntör falazni sem mindig összintén megmondja a véleményét az embereknek. Kalandvágyó típus szeret ismeretlen dolgokat felfedezni semmrie se mond nemet még ha veszélyes akkor se, nem válogatos ezért mindent megeszik és ez megse látszik rajta.
Élettörténet: Dolostiel árvaházban töltötte élete nagyrészét, a családját nem ismerte mind meghaltak a bátyával egy tűzesetben. Mikor betőltötte a tízen harmadik életévét furcsa dolgokat vett észre magán, profi szaglás, remek látás éjszaka, éles hallás és gyorsaság ami eddig sose volt jelemző rá. Nem szeretett futni mindez előtt bár az alkata igyis irigylésre méltó.
Nem igazán barátkozott magányos típus volt és amikor eleset és vérzet a lába sose sírt. Sőt soha életében nem hullajtott könyeket.
Nem igazán szokot mosolyogni maximum grimaszolni szókot ami gyakran megijeszti az embereket, mégis tízenhárom és fél éves korában örökbe fogadták.
Egy indián börű idős hölgy fogadta be akinél már éltek gyerekek a legtöbb vele egyidős volt, de voltak idősebbek és fiatalabbak. Ott se igazán nyilt meg teljesen de a legtöbbjükkel jo a viszonya, kiderült hogy mindenki olyan mint ő. Volt aki már át is változott komplikációk nélkül. Vérontás nélkül. Tízenhat volt mikor először átváltozott lekellet láncolni a pincében de még igyis majdnem kiszabadult. Veszélyes volt és vérre szomjas, agresszívabb mint eddig bárki.
Egy évet járt iskolába de nem tudot beilleszkedni, folyton kiközösítették és senki se akart vele egy csapatba kerülni, elhidegült az emberektől de azt az egy évet nem bánta meg sokat tanult a tudása sokat fejlődött, órákon sokszor rajzolt de nem volt olyan kérdés amire nem tudta a választ ezért ez sose zavarta a tanárokat az osztálytársait persze annál inkább.
Piszkálták, kibeszélték a háta mögött volt hogy olyan hangosan hogy halja persze nem azt mondták egymásnak hogy milyen kedved, és ügyes. De türelmes maradt sose veszítette ott el az önuralmát és az eszét mindig előre gondolkodót és elfogadta hogy ők csak emberek.
Mikor a nő aki elhalálozott egy ismeretlen gyógyíthatatlan betegségben sokan közülük elmentek volt aki maradt Dolostiel is közéjük tartozott. Egy falkaként éltek.
Eleinte egy fiú vezette a csapatot Alex de nem bírta el a terhet amit a vállára aggadtak ezért lemondott, és mikor szavazásra bocsátkoztak őt választották. Őt aki még csak nem is jelenkezett erre a pozícióra és mégis alkamasnak találták. Azok az emberek akik az elején átnéztek rajta és még csak a nevét se tudtak annyira pökhendiek, bár persze ez nem zavarta. Őrült hogy legalább tartozhat valahova. Pár évig minden békésen is telt a vezetése alatt míg nem az emberek rájuk nem találtak és a csapatot szét nem kergették. Fiatalok és bolondok akik nem akartak meghalni es inkább elmenekültek és magára hagyták. Ismét. Majdnem ott is hagyta a fogát de csodával határos módon sikerült neki. Túlélte és vándorolni kezdet. Eleinte azért hogy megtalálja a többieket ez nagyabbol egy évig tartott és feladta. Percre pontosan emlékszik a dátumra mikor minden fenekestül felfordult és néha még rémálom is kerülgeti de mára már kezdi legyűrni azt. Mindig egyedül volt ezért nem tudja elnyomni a magány hiszen mondhatni az a kedves kis barátja. Az egyetlen aki megérti és sose hagyja el. Nem tökéletes de legalább nincs senki aki hátba szúrhatja és megalázhatja ha úgy hozza a kedve. Sokat költözött nem volt számára olyan hely hogy "otthon" de nem is hiányzott neki, ez volt számra a természetes. Gyakran rajzolt, festet, írt vagy fényképezett mindent megörökitett ami számára szép volt neki ez volt a természetes és ez az embereknek szemet szúrt. Valakinek tetszet amit csinál de volt aki fintorgot rajta, nem értettem mi a bajuk vele de nem is kérdeztem mert nem érdekelt a válasz. saját magamért csináltam nem másrt. Sokáig néha még a mai napig készitek rajzót, festményt, portrét vagy fényképet az embereknek eleinte egy jelképes összegért majd már nem számitott a pénz mikor állást kapot egy kávézóban.
Egyéb: Remekül játszik basszusgitáron már lassan 11 éves kora óta de sokáig nem volt sajátja, mikor dolgozni kezdet és meglett a megfelelő összeg vett magának egy sajátot a Eastrith-i hangszerboltból ahol ő már kölyökként is törzsvendég volt.

Külső/Kinézet:
Váláig érő fekete dús hajkoronával rendelkezik ami remekül passzól hófehér arcához és kék szeméhez. Alkata vékony de megvan magával elégedve hiszen megvan minden ami neki kell.
Átlagos végjegye a fekete dzseki és fekete farmer de ez nem azt jelenti hogy nincs más a szekrényében. Ajka dús és csábitó bár nem szereti kiemelni, ritkán felken egy kis szájfényt de ennyi.
Sminket nem használ jobban szereti a természetes dolgokat, és semmilyen kirivó ruhát nem hajlandó felvenni, senki kedvéért.
Ékszert nem igen hord maximum egy nyakláncót amit még a szüleitől kapot, nem ismerte őket már a nyakában volt mikor bekerült az árvaházba.
A csukloján van egy végtelen jel kinézetű anyajegy, tetoválás jelenleg nincsen semmelyik porcikáján.

Farkas formája:
Ruffia/Ruphia:

Jelenlegi otthona:
Belülről:
Szobája:
Basszusgitárja:

Vámpír:

Teljes neve: Dietrich Von Stein
Mindennapos használt neve: Dietrich
Becenevek: -
Nem: Fiú
Kor: 18 évesnek néz ki de valójában már legalább 1800 éves
Partner: -
Magasság: 186 centiméter
Testsúlya: 80 kilogramm
Élettörténet és Jellem: Egy magának való fiúrol van itt szó aki kezdetekben élete nagy részét kastélyában töltötte, ritkán hagyta el azt és tért le az emberekhez, vagy az erdőbe.
Nincs oda a társasági életért az embereket pedig szépen fogalmazva is gyülőli pedig ez nem volt mindig igy, nem volt mindig ez a mérhetetlen gyülőlet.
Minden akkor bomlott fel mikor kedvesét máglyán égették halálra, annak elenére hogy ő is ember volt. Ez az oka annak hogy már senkiben és semmiben se képes megbízni még saját húgában sem aki mellette ált, képtelen bárkit is közel engedi magához. De talán ez nem is olyan meglepő a történtek után.
Régen húmoros alak volt mára már ennek apró részletétt se látni, és a mosolygás se az ő világa mindig komoly és hűvős ami miatt senki se képes sokáig meglenni vele egy légtérben.
Hűvös oldalát nem firtatva elégé elegáns egy fazon persze itt nem arra gondolok hogy öltönyt húzz bárhová is megy de add a kisúgárzására ami miatt talán még sármosabb is.
A nők már nem igen érdeklik hogy szerelem márcsak táplálékot lát bennük persze Sorath mindig probált változtatni a döntésén és szebnél szebb lányokat hozott, olyat aki csak egy kicsit is hasonlit testvére rég elvesztett kedvesére de ez mindig kudarcott valott a vége mindig az maradt hogy teljesen kiszívta a vérüket neki pedig el kellett takaritania.
Nem képess felismerni a kedveségett és a szívességet mindig ugy gondolta ha valakinek segitenie kell utána el várnak tőle valamit, és persze ezt nem lehetet nem megcáffolni mert legtöbb esetben igy is tőrtént. Bár volt egy rejtett titka amit csak Rachel tudott az pedig az hogy imádta a gyerekeket, tényleg. Mikor még kedvese életben volt sokat gondolkodtak az örökbefogadáson de ez végül nem valosult meg, de talán ha velük még képes kedves lenni.
Mikor Sorath ugy gondolta hogy Dietrichnek többett kellene kimozdulnia beíratta az ott éppen futó iskolába és mivel tudta hogy kell aki figyel rá igy ő is jelenkezet. Persze mindezt ugy tette hogy fivére semmit se tudott és nagyon megharagúdott rá, rengeteget győzködte és kérlelte mire belement sőt még abba is hogy az első hónapban kollégiumban lakjanak, persze hogy egy szobába kerüljenek még nem tudták elintézni.
Húgát leszámitva senkivel se beszél a kastélyban, iskolába pedig még sose járt de ennek elenére nagyon okos egy fiú mégha ezt magáról nem is veszi észre, Rachel volt az aki megtanitotta olvasni és arra hogy ne emberi véren éljen hanem állaton. Értelemszerűen ez az oldala is elhalt akár a szíve.
Egyéb: Fantasztikusan játszót zongorán ahoz mindig is őstehetség volt kedvenc zongora darabja amit remekül játszot el az Beethoventől volt a Silence, olyankor általában mintha kicserélték volna de persze már évszázadok óta nem játszota el a dalt pedig még húga is szerete nem csak Rachel.
Testén sehol se található tetoválás de hegek annál inkább bár nem azok a nagyobb fajták. A hátán, oldalán és karján csak néhány helyen.

Külső:

Jelenlegi otthona:
Belülről:
Szobája:

Teljes neve: Sorath Von Stein
Mindennapos használt neve: Sorath
Becenevek: Sora (De nem használja)
Nem: Lány
Kor: Külsőre 17 éves de majdnem egyidős a testvérével
Partner: -
Magasság: 160 centiméter
Testsúlya: 44 kilogramm
Jellem: Egy elégé határozott és kedves lánnyal állunk itt szembe, sose hagyja hogy kihasználják és mindig önmagát adja. Lehetetlen manipulálni vagy csak hazudni neki mert hamar észre veszi, még olyan is elő fordul hogy nem emliti meg az illetőnek csak vár hogy mi lesz a következménye. Nem haragtartó típus de mint más ő se szereti ha képletesen értve hátba szúrják. Kell egy kevés idő mig feldolgoza, nem bocsát meg egyből. Hagyja hogy a "bünős" okuljon belőle.
Bátyával elentétben neki semmi baja az emberekkel és ha kell egy légtérben is elbír az önuralmával, és már rendes véren se él mióta megtervezte a mesterséges vért. Nem olyan finom és laktató mint az erdeti humán vér de féken tartja a fenevadat, és nem aggódik már miatta.
Sokáig ő is győzködte bátyát de csak Rachel járt sikerrel és persze ez az oldala is ott pusztult a halálakór, mindig ő volt a takaritó brigád de persze szívesen tette hiszen nagyon szereti a testvérét.
Külsőre kis gyenge kislánynak tűnik de nem kell őt félteni megtudja magát védeni és ha szükséges még a száját is jártatja, bár ez nem azt jelenti hogy egy lecsifecsi hercegnő. Csak azzal áll szóba akit érdemesnek gondol rá.
Nem igazán lehet őt kihozni a sodrából nagyon türelmes, és egyben figyelmes igy ha valakinek van valami próblémája meghalgatja és ha tudd valamit mondani akkor mondja nem igen tartja magában. Az érzéseit nem igen tudja kimutatni mert még sose szeretett úgy senkit ezért nem tudja hogy milyen, nem ismeri a pillangós dolgot meg a ahhoz hasonlokat pedig nagy szíve van képes lenne szereti ha ugy alakulna. Bátyja társaságát leszámítva mással nehezebben kényelmesedik el kell egy kis idő amig belerázodik. És mindennek elenére ritkán mosolyog pedig sokan mondják neki hogy azt kellene tennie mert nagyon jól áll neki, sokkal jobban látható rajta milyen csinos lány akkor sokkal élettelibbnek tűnik.
Élettörténet: A Von Stein család második gyermekeként láta meg a napvilágot akkor még emberként, mikor ő elérte a 17 éves kort szülei egy boszorkányhoz fórdultak aki egy varázslattal vagy minnél inkább átokkal súlytotta a gyerekeket minek köszönhetően mindketten vámpírok lettek, de a szülőknél ez nem történt meg nem hatott igy végig nézték a szülei életét, ahogy megöregedtek majd meghaltak. Ennek az "Ajándéknak" értelemszerűen ára is volt. De még milyen.
Nem rövid életük során sokat költöztek, tényleg sokat mig végül több mint 1300 év után Fort Neskinben kötöttek ki. Ott se terveztek sok időt tölteni de megtudták hogy ott más természetfeletti lény is él, nem csak ők ketten és persze tetszet nekik hogy végre egy olyan hely ahol talán békére lelhetnek. Persze az élet itt se volt fenékig tejfől. Főleg az 1600-as években mikor boszorkánysággal vagy rosszabb váddal ölték le az embereket, ezzel egyetemben Rachelt is aki egyszerűen csak bele szeretett egy vámpírba. Abban az időben ez rosszabb volt a gyilkosságnál is. Istenkáromlásnak nevezték.
Ő bátyjával elentétben elég gyakran elhagyta a várat abban az időben is, és ez miatt gyakran bajba is keveredet de életeket sose ontott ki hogy végül azt a bélyeget kapja hogy gyilkos. Persze az hogy ő ártatlan volt sose számitott az embereknek, volt hogy fáklyákkal betőrtek az udvarukra és fenyegetőztek testvérét mindig ő fogta vissza.

Külső:

Jelenlegi otthona:
Belülről:
Szobája:

Teljes neve: Lucifer Azazel Sachart
Mindennapos használt neve: Lucifer
Becenevek: -
Nem: Fiú
Kor: 19 évesnek néz ki de nagyából 230 éves
Partner: -
Magasság: 180 centiméter
Testsúlya: 75 kilogramm
Jellem: Kissé önfejű és makacs nem szereti azt hallani hogy 'nem', legalább is ha komoly dologról van szó. A lányok körében ő egy álom pasi bár nem igazán foglalkozik az ilyenekkel, komoly kapcsolata nem igen volt. Szereték őt sokan de ő nem igazán.
A szíve mélyén egyébként egész romantikus alkat de nem igazán szeret vele képbe kerülni, és azt az oldalát probálja jó mélyre sűlyeszteni.
Sokszor pedig elégé vérszomjas olyankor elégé durva, agresszív, bunkó és egóista de ezt gyakran olyan állapotban nem vesszi észre. Alapjáraton is van egóista oldala de csak a megfelelő mennyiségben, hiszen anélkül nem lenne az a személy aki.
A világos holmikat nem szereti de a komoly és hangos zenét annál inkább ami miatt elég gyakran kerül konfliktusba másokkal.
Ritkán mosolyog vagy vigyorog vagy egyáltalán mutatt bármilyen arc kifejezést, sokszor elégé komoly van hogy parancsolgató de ez persze ritkábban fordul elő.
Elég gyakran hűvös a kisugárzása és szereti a magányt, bárhonnan lazán lelép és senki se tudja miért. Senki se tudja hogy egyáltalán vannak e érzései. Bár sose szabad a legrosszabbat feltételezni róla. Mikor egyedül van és senki se látja egész segitőkész, főleg az idősekkel sokszor átsegíti őket az uton vagy visszi a csomagjaikat de ezzel nem igazán szeret hencegni inkább megtartja magának.
Élettörténet: 1769. Májusában látta meg a napvilágot Grachen és Tobias Sachart harmadik gyermekeként az akkor orosz birodalomban.
Két bátyja és egy húga volt kikkel boldog harmoniában éltek, csodás Ifjak voltak akiket mindenki szeretett és megbecsült. De ez a harmonia egy nap ketté szakadt mikor legidősebb bátyja elesett a háboruban nem sokkal azután hogy bevonult, anyja pedig belebetegedett a fájdalomba minek köszönhetően követte őt három hónap szenvedés után. Persze ezután mindenki nagy letargiába és gyászba burkolozott, Lucifer az italban találta bánatát minek köszönhetően sokszor kocsmai verekedésbe torkolott. Nem tudta fékezni erőszakos indulatait amit a bánat okozott. Napokig haza se ment, ha mégis akkor a szobájában töltötte az egész napot, sokszor alig evet. Ez évekig zajlott mig nem találkozott valakivel aki megváltoztatta az életétt. Szó szerint.
Persze egy ideig észre se vette hogy elmúlt az idő csak azután hogy látott egy papirt az ő képével hogy 'Eltűnt', ekkor meglátogatta régi otthonát de már csak egy idős hölgy nyitott ajtott. Akkor derült ki hogy az az idős hölgy nem más volt mint az ő kishúga aki egyből felismerte. Egy darabig teljesen kiborult mire bele tudott nyugodni a gondolatba és utolsó napjait húga mellett töltötte, egészen a haloti ágyáig ahol örök nyugalomra lelt. Ezután többet nem tudott ott maradni, sokat költözött élete során. Volt olyan ahol csak egy hetet töltött.

Külső:
Jelenlegi otthona:
Belülről:
Szobája:

Teljes neve: Kylian Apollinaire
Mindennapos használt neve: Kylian
Becenevek: -
Nem: Fiú
Kor: Több száz éves
Partner: -
Magasság: 196 centiméter
Testsúlya: 87 kilogramm
Jellem: Az embereket, mikor õt meglátják, leginkább csak egyetlen egy kérdés szokta foglalkoztatni. Az pedig nem más, mint az, hogy: van e neki lelke? A válasz eléréséhez persze elég csak a szemeiben tükrözõdõ érdektelenséget megszemlélni és egyértelmû lesz mindenki számára, hogy neki nincsen szíve, és fagyos vér folyik az ereiben. Nincsen benne egyetlen megváltó tényezõ sem. Egyszerre játszadozik és irányít, miközben tökéletesen megszervezi maga körül mindenki életét, és tökéletes bábokként vezetgeti õket. Az õ világában nincs helye hibáknak. Nem erõszakos, nem félemlít meg senkit sem, de mindezek nem zárják ki feltétlen azt, hogy ne lenne Kylian hatalmaskodó vagy megalomániás éppenséggel. A bizalom ismeretlen számára, az az egy szó súlyosan hiányzik belõle. Legyen szó bármirõl is, õ nem beszél félre és ugyanezt másoktól is elvárja. Ha képes kilépni a saját maga által kreált vagy formált világból, az érzései egészen romantikusak, gyengédek. Az icipici probléma ott kezdõdik ezzel kapcsolatban, hogy gyakran szándékosan nem vesz tudomást errõl. Vagy, ha mégis, akkor olyan szenvedélyes érzelmekre lehet képes, amik rá nem jellemzõ módon a legkevésbé sem foglalkoznak a logikával és összefüggésekkel. Kellemesebb tulajdonságaihoz sorolhatóak, hogy jól bánik a pénzzel, ijesztõen komolyan veszi az elkötelezõdést és folyékonyan képes magát kifejezni szavakban, aminek a beszédpartner elõfordulhat, hogy nem mindig örül. Nehezen oszt dicséreteket és meglehetõsen temperamentumossá válhat a stresszhelyzetben, de még ennek ellenére is mindig õ akar mindent felügyelni ahelyett, hogy megosztaná a felelõsséget.
Élettörténet: A szüleivel mindig jó kijött és még annak ellenére is, hogy egyke gyerek volt, megtanult a saját lábaira állni már nagyon fiatalon. Nehezen viselte, ha valaki vele kivételezni próbált csak azért, mert õ szép, okos, egyedüli csemete és mindig kedvesen udvarias. A családjára már csak halványabb foltokban emlékszik, nem hajlamos az ostoba szentimentalizmusra, így a múltját kizárva egyedül a jelenre koncentrál. Világ életében jó vezetõ volt, és ezt a tudását eredményesen kamatoztatja is. Az alkalmazottai egytõl egyig megvannak vele elégedve és õ maga is tökéletesen elboldogul a vámpírokkal és emberekkel teli vegyes világban.

Kinézet:
Külsõ leírás: Halványan fénylõ acélszürke tekintete és vonásainak a lágysága mindig is megtévesztõen hatottak az emberekre. Már-már kedvesnek tûnhetne, de ez a gondolat igazán csekély arányban fordul meg az emberek fejében, mikor õt meglátják. Ahhoz az arca túl komor, és még, ha mosolyog is, hiába szépek a felfelé ívelõ ajkai, de semmit nem érnek, ha közben ugyan azzal a fagyos szempárral méreget mindenkit, mintha csak azt latolgatná kit miként kíván kivéreztetni. Nemesi arcvonásai ellenére õ sohasem gazdagította az arisztokraták köreit. Egyszerû közember volt, nem tûnt ki a tömegbõl semmivel, vagy, ha mégis, akkor azt páratlan modorával és eleganciájával tette. Bársonyfekete haja hullámos csigákban omlik a vállaira, és lapockájára. Szikár és izmos férfi, hatalmas erõ birtokosa és nem rest kimutatni a foga fehérjét, ha valaki már nagyon feszegetni kezdi nála azokat a bizonyos húrokat. Bõre fagy-fehér, bizonyos fényviszonyokban már-már szürkének tûnhet, de mindenképp meglátszik rajta, hogy a vér már régóta nem színezi pirospozsgásra az arcát. Vérszomjának a jele egyedül az ajkain elterülõ kaján molyából látszik meg, de nincs más, ami leleplezhetné. Magassága egészen rendkívüli, és megjelenésének a látványát még ízléses öltözete is tetézi, az, ahogyan különbnél különb selyemanyagok vagy a fénylõ bõr a testére tapad.
 Tagok:
Diego
   Diego 23
×4   ×10  



 
  Paw.hu  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat