Megosztás: f i
   Ember karaktereim
 
Ember karaktereim Teljes neve: Dolostiel Miriel Gelweth
Mindennapos használt neve: Dolostiel
Becenevek: Miri, Lost, Dolly, Mira.
Ezeket gyerekkorában aggadták rá bár nem használja őket. Nem szereti.
Nem: Egyértelmű > <
Kor: 18 éves
Partner: -
Magasság: 160 és 163 centiméter közötti
Testsúlya: 46 kilogramm
Jellem: Egy kedves de zarkozott személyel állunk szembe aki nehezen találja meg az összhangot az emberekkel. Gyakra a közömbös oldalát mutatja mert nem igazán ért a barátkozáshoz, és talán ez nem is olyan meglepő. Az érzéseiről nem szeret beszélni magába folytja ha valami bántja, még sírni se látta senki, és ez miatt az emberek gyakrak félre értik és kinevetik vagy elitélik. Minden elenére egész gyakran mosolyog és nem hagyja hogy letőrjék, a mosolygás az egyik lét eleme. Mivel szereti a cuki dolgokat ezért mindig olvadozik ha meglátt egy kiscicát vagy kiskutyát, azok a gyakoribb esetek nála. Néha szeret félválról venni dolgokat és elégé hanyag is, ami nem túl bíztató az ő részéről hiszen a nem törödömsége sokszor bajab is keveri.
De ne tévesszen meg a apró törékenynek tűnő külse megtudja magát védeni, még akkor is ha egy férfiról van szó, aki 190 fölötti és 100 kilós. Ezek sose estek nehezére hiszen sokat gyakorolt, edzet egyedül vagy társaságban bár az egyedüli rész gyakoribb volt nála. A szerelmre még csak gondolni se szókot haszontalannak és tehernek gondolja ami össze is tudja tőrni a szívét, és neki úgy igazán már csak az maradt. Ezért értelem szerűen a romantika se igen csábitja el, nem naiv hogy bedőljön bárkinek is. Nem tudják kihozni a sodrából az emberek rossz indulatú véleményét nem veszi figyelembe, és reagálni se szókot rá nem ismeri őket és mint embereket foglalkoztatja számára mindegyik csak egy fekete pont az idő síkban. Eleinte sokszor megmondták neki hogy hogyan kellene élnie az életétt és ezt nem kedveli, kimondottan utálja ha megmondják neki főleg ha egy idegenről volt szó. Hazduni nem szókott köntör falazni sem mindig összintén megmondja a véleményét az embereknek. Kalandvágyó típus szeret ismeretlen dolgokat felfedezni semmrie se mond nemet még ha veszélyes akkor se, nem válogatos ezért mindent megeszik és ez megse látszik rajta.
Élettörténet: Dolostiel árvaházban töltötte élete nagyrészét, a családját nem ismerte mind meghaltak a bátyával egy tűzesetben. Mikor betőltötte a tízen harmadik életévét furcsa dolgokat vett észre magán, profi szaglás, remek látás éjszaka, éles hallás és gyorsaság ami eddig sose volt jelemző rá. Nem szeretett futni mindez előtt bár az alkata igyis irigylésre méltó.
Nem igazán barátkozott magányos típus volt és amikor eleset és vérzet a lába sose sírt. Sőt soha életében nem hullajtott könyeket. Nem igazán szokot mosolyogni maximum grimaszolni szókot ami gyakran megijeszti az embereket, mégis tízenhárom és fél éves korában örökbe fogadták.
Egy indián börű idős hölgy fogadta be akinél már éltek gyerekek a legtöbb vele egyidős volt, de voltak idősebbek és fiatalabbak. Ott se igazán nyilt meg teljesen de a legtöbbjükkel jo a viszonya, kiderült hogy mindenki olyan mint ő. Volt aki már át is változott komplikációk nélkül. Vérontás nélkül. Tízenhat volt mikor először átváltozott lekellet láncolni a pincében de még igyis majdnem kiszabadult. Veszélyes volt és vérre szomjas, agresszívabb mint eddig bárki.
Egy évet járt iskolába de nem tudot beilleszkedni, folyton kiközösítették és senki se akart vele egy csapatba kerülni, elhidegült az emberektől de azt az egy évet nem bánta meg sokat tanult a tudása sokat fejlődött, órákon sokszor rajzolt de nem volt olyan kérdés amire nem tudta a választ ezért ez sose zavarta a tanárokat az osztálytársait persze annál inkább. Piszkálták, kibeszélték a háta mögött volt hogy olyan hangosan hogy halja persze nem azt mondták egymásnak hogy milyen kedved, és ügyes. De türelmes maradt sose veszítette ott el az önuralmát és az eszét mindig előre gondolkodót és elfogadta hogy ők csak emberek. Mikor a nő aki elhalálozott egy ismeretlen gyógyíthatatlan betegségben sokan közülük elmentek volt aki maradt Dolostiel is közéjük tartozott. Egy falkaként éltek. Eleinte egy fiú vezette a csapatot Alex de nem bírta el a terhet amit a vállára aggadtak ezért lemondott, és mikor szavazásra bocsátkoztak őt választották. Őt aki még csak nem is jelenkezett erre a pozícióra és mégis alkamasnak találták. Azok az emberek akik az elején átnéztek rajta és még csak a nevét se tudtak annyira pökhendiek, bár persze ez nem zavarta. Őrült hogy legalább tartozhat valahova. Pár évig minden békésen is telt a vezetése alatt míg nem az emberek rájuk nem találtak és a csapatot szét nem kergették. Fiatalok és bolondok akik nem akartak meghalni es inkább elmenekültek és magára hagyták. Ismét. Majdnem ott is hagyta a fogát de csodával határos módon sikerült neki. Túlélte és vándorolni kezdet. Eleinte azért hogy megtalálja a többieket ez nagyabbol egy évig tartott és feladta. Percre pontosan emlékszik a dátumra mikor minden fenekestül felfordult és néha még rémálom is kerülgeti de mára már kezdi legyűrni azt. Mindig egyedül volt ezért nem tudja elnyomni a magány hiszen mondhatni az a kedves kis barátja. Az egyetlen aki megérti és sose hagyja el. Nem tökéletes de legalább nincs senki aki hátba szúrhatja és megalázhatja ha úgy hozza a kedve. Sokat költözött nem volt számára olyan hely hogy "otthon" de nem is hiányzott neki, ez volt számra a természetes. Gyakran rajzolt, festet, írt vagy fényképezett mindent megörökitett ami számára szép volt neki ez volt a természetes és ez az embereknek szemet szúrt. Valakinek tetszet amit csinál de volt aki fintorgot rajta, nem értettem mi a bajuk vele de nem is kérdeztem mert nem érdekelt a válasz. saját magamért csináltam nem másrt. Sokáig néha még a mai napig készitek rajzót, festményt, portrét vagy fényképet az embereknek eleinte egy jelképes összegért majd már nem számitott a pénz mikor állást kapot egy kávézóban.
Egyéb: Remekül játszik basszusgitáron már lassan 11 éves kora óta de sokáig nem volt sajátja, mikor dolgozni kezdet és meglett a megfelelő összeg vett magának egy sajátot a Eastrith-i hangszerboltból ahol ő már kölyökként is törzsvendég volt.

Külső/Kinézet:
Váláig érő fekete dús hajkoronával rendelkezik ami remekül passzól hófehér arcához és kék szeméhez. Alkata vékony de megvan magával elégedve hiszen megvan minden ami neki kell.
Átlagos végjegye a fekete dzseki és fekete farmer de ez nem azt jelenti hogy nincs más a szekrényében. Ajka dús és csábitó bár nem szereti kiemelni, ritkán felken egy kis szájfényt de ennyi.
Sminket nem használ jobban szereti a természetes dolgokat, és semmilyen kirivó ruhát nem hajlandó felvenni, senki kedvéért. Ékszert nem igen hord maximum egy nyakláncót amit még a szüleitől kapot, nem ismerte őket már a nyakában volt mikor bekerült az árvaházba.
A csukloján van egy végtelen jel kinézetű anyajegy, tetoválás jelenleg nincsen semmelyik porcikáján.

Farkas formája:
Ruffia/Ruphia:

Jelenlegi otthona:
Belülről:
Szobája:
Basszusgitárja:
 Tagok:
Diego
   Diego 23
×4   ×10  



 
  Paw.hu  · Copyright © 2007-2019 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat