Újság >> Történetek / Sorozatok

The Black Cat
Megosztás: f i

The Black Cat

Minden a lehető legnagyobb rendben ment. David és Abby kipakolták a tálakat. Ebben a pillanatban viszont megjelent Daniel az ajtóban. Egy fekete macska?
- Mi a...?! - sikított fel Abigail mikor meglátta az állatot.
Dan nyugodtan sétált be a konyhába ahol a parti hozzávalóit készítették, és az egyik tálcáról elvett egy szendvicset.
- Hé, legalább kérdezd meg, hogy ehetsz-e belőle! - csapott a kezére David.
- De éhes vagyok! - nyafogott a lopkodós fiú.
- Akkor edd meg ezt! - nyomott a szájába Abby egy műanyag tányért.
Ezen mindannyian felröhögtünk, kivéve Daniel. Neki nem volt vicces. Morogva vette ki a szájából a vékony műtányért.
- Ne már! - duzzogott.
Mi tovább nevettünk rajta, mire ő szemforgatva adta oda a macskának a sonkát.
- Diana, te nem akarsz esetleg segíteni? - kérdezte Abigail.
- Hagyd. Letörne a körme, ha legalább a chipset kiszórná a tálba - jegyezte meg gúnyosan Dav.
Nem is figyeltem rájuk, én az új csapattaggal voltam elfoglalva.
- Hogy hívják? - néztem Dan-ra.
- Még nincs neve - felelte unottan.
- Akkor legyen Becky! Mert a Black az feketét jelent az Becky meg hasonlít rá... - vezettem le gondolatmenetemet hangosan.
- Be kéne tenni a mélyhűtőbe... - mondta David, mire Abby visszafojtott nevetéssel helyeselt.
- Mielőtt még teljesen elolvad attól a macskától. - fejezte be a lány a mondatot.
- Leszállnátok rólam? - néztem rájuk mérgesen.
- Csak akkor ha az állatbolondok is hajlandóak lesznek valamit csinálni, hogy gyorsabban haladjunk.
Szúrós szemmel néztünk David-ra.
- Akkor ezt a kicsikét bezárom a szobámba - vette fel a cicát Daniel.
- Helyes! - kiáltott utána Abigail.
Kissé durcás arccal léptem a kávéfőzőhöz, hogy ébrentartó italt készítsek.
- Ti kértek valami kávéfélét? - kérdeztem.
- Lehet, ha már segíteni nem akarsz - felelték.
- Én majd díszítek - emeltem fel védekezően a kezeimet, - tudjátok, hogy a konyhában egy két lábon járó szerencsétlenség vagyok.
- Ez mondjuk igaz - bólogatott Abby, aki már jól ismert.
- Még szép, hogy nekem adsz igazat - tettem csípőre a kezem.
- Jaj, nyugi már! - nevettek fel mindketten.
Otthagytam az épp készülő italt és kimentem előkészíteni a díszítéshez szükséges cuccokat. Nagyjából tíz perc múlva hangos sikítást hallottam.
- Hogy a csuda vinné el ezt az átkozott kávéfőzőt, a benne lévő itallal együtt! - szitkozódott Dav és Abby egyszerre.
Bementem a konyhába és elkezdtem röhögni.
- Te!!! Tudtad, hogy ez lesz! - kiabált rám David.
- Én nem tudtam, de marha jól néztek ki. - vigyorogtam - Ja tudjátok, hogy most a kávés, barna foltos ruha a divat?
Az egész szobát és a két szorgoskodó öltözékét is az ital foltjai díszítették. Gondolom, hogy ez is csütörtököt mondott és kifújta a benne lévő innivalót.
- Hát itt meg mi folyik? - kérdezte nevetve Dan.
- Hallgass! - vágta hozzá a palacsintasütőt Abigail.
Daniel elugrott a repülő tárgy elől, így az az ablakot törte ki.
- Aki másnak vermet ás, maga esik bele! - vihogtunk a fiúval.
- Vagy a háza - néztem rá a csapat bohócára.
- Az üveges már úgy jár ide, mint haza! - jegyezte meg Dav.
- Vagy mint Mézgáékhoz - kacagtam.
- Valahogy úgy - helyeseltek mindannyian.
Abby és David kitessékeltek minket a konyhából, hogy inkább csináljuk a díszítést, így mindannyian tudunk haladni. Kuncogva sétáltunk ki a szobából, hogy nyugodtan folytathassák a munkájukat azok akik tudtak valamit kezdeni a még elkészületlen étellel.
- Na mi legyen? - nézetem végig a krepp-papírokon és a lufikon, meg a ragasztón.
- Először is valahogy fel kell raknunk a feliratot, aztán a lufikat is, és végül a ragasztóval összetapasztani a többi díszletet.
Nekifogtunk a díszítésnek, de szerintem mondanom sem kell, hogy rengeteget szerencsétlenkedtünk. Ráadásul a macska is kiszabadult valahogy, így hatalmas felfordulást csinált az egész szobában. Fellökte a létrát, én meg leöntöttem ragasztóval a csillámporral szenvedő srácot. Ezt hosszú káromkodással köszönte meg. Nagyon szuperül nézett ki, de ezt csak egy kb. tíz perces röhögés után sikerült neki megmondanom. Erre morogva viharzott fel a fürdőszobába, hogy leszedje magáról a ragacsot ami most még csillámmal is párosult. Becky-vel ketten maradtunk, hogy helyrerakjuk a felfordulást amit hárman okoztunk. Mondanom sem kell, hogy az állat nem volt a segítségemre, így bezavartam őt a főzőkhöz. Már javában délután volt, mire mindent helyrehoztunk. Fáradtan dobtuk le magunkat a kanapéra.
- Ez a macska tényleg balszerencsét hoz - sóhajtott Abby.
- De olyan cuki! - álltam a feketeség oldalára.
- Lányok szedjétek össze magatokat, fél óra múlva ott lesznek a vendégek! - nézett ránk David.
- Ne! - sikítottunk egyszerre Abigail-lal, és fejünkre húztuk a hozzánk legközelebb lévő párnákat.
A fiúk elröhögték magukat.
- Valahogy csak kibírjuk azt a pár órát - próbált biztatni minket Dan.
- ÓRÁT?! Egy percet sem... - nyávogtunk még mindig.
David mindannyiunknak hozott vízízű teát és betett valami borzalmas zenét, hogy kikapcsolódjunk.
A zene üvöltött, így a fiú telefonját kidobtuk a nyitott ablakon, hogy az utcán lévőket kergesse inkább az őrületbe.
- A mobilom! - kiáltott fel kétségbeesetten a srác - Még tiszta új volt... - nyafogott.
Daniel erre ránk kacsintott és leöntötte az ihatatlan löttyel a siránkozót. Ebből hatalmas teacsata keveredett. Rengeteget nevettünk. Újra takaríthattunk a vendégek érkezése előtt alig öt perccel. Azt hittük, hogy most már nem történhet semmi, de tévedtünk. Vacsora közben sok furcsaság derült ki.
- Miért ilyen édes a leves?
A két kajakészítő kínos pillantásokat vetett egymásra, majd bevallották, hogy valószínűleg cukrot tettek bele. Valamint hozzávaló hiányában sokszor kellett rögtönözniük, így egy borzalmas moslék lett belőle. A második fogás eredetileg talán sós csirke lett volna, de ezt is sikerült elrontaniuk. Először is azért, mert nem volt csirke, valamint a cukor megint rossz helyen volt, így ezt tették a hús alá.
- Mi ez? Szenet eszünk? - kérdezték többen röhögve a túlsült - na jó teljesen odaégett - "étel" láttán.
A desszert sem sikerült jobban. Ha minden igaz pudingos palacsinta lett volna, mert nem tudtak megegyezni, hogy melyik legyen, így összevariálták. Nos, ez sem lett jobb, mint az előzőek.
- Miért ilyen fekete és sós?
Tehát ide pont azt tették amit nem kellett volna, és szintén sikerült szénné égetniük.
A kaja ehetetlen volt, így hatalmas röhögésbe fulladt a parti mikor elmeséltük a délelőttünket is. Mikor elmentek a vendégek megkönnyebbülten sóhajtottunk fel és egy mondatot tudtunk kinyögni a fekete macskára nézve:
- The black cat.



Kritika jöhet. A szóismétlést tudom, azt nem muszáj leírni. A kinézeteket pedig a fantáziátokra bízom.

( 67 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzszólás ebben a topicban.


 
  Paw.hu  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat