Újság >> Történetek / Sorozatok

Macskafiú
Megosztás: f i

Macskafiú

  Heló! A nevem Akatsu, és nem semmi életem van. Nem szabad átváltoznom fiúvá, mert nem tudom mit gondolnának egy macska füles fiúról akinek farka is van. Igen ez vele jár. De ha tudnátok, hogy- hogy bánnak a kóbor macskákkal... Az nem semmi, ahhoz képest, hogy mit kapnak azok a macskák akiknek van gazdájuk. De most mit kezdenék vele? Nekem ez átok. Na, most elmondom mire vagyok képes. Tudok gondolatot olvasni, más fejébe mászni bár az utóbbit utálom csinálni. De a gondolatolvasást is... Látni a gonosz emberek mocskos gondolatait. Jó, azért én sem vagyok egy nagyon de nagyon ártatlan személy/macska, de szerintem akivel úgy bánnak mint velem az csak gonosz lehet. Vörös a szemem, és fekete a hajam. A vörös szemem miatt a kisgyerekek sokszor megijedtek mikor engem láttak.
  Egy nap egy lány sétálgatott az utcán. Fekete haja és zöld szeme volt. Nagyon ártatlannak és kedvesnek tűnt. Egy fa tetejéről figyeltem őt emberi alakban. De egy ág megreccsent és egyenesen a fára nézett. Észrevett. Annyira megijedtem, hogy leestem a fáról és macskává változva értem a talajt. A lány közeledni kezdett felém.
- Jaj, ez csak egy cica! Komolyan mondom, fiúnak néztelek, de biztos csak képzelődtem - mosolygott.
Majd felemelt. Ezt utálom a legjobban, ha valaki felemel.
- Úgy látom nincs gazdád - simogatta meg a fejem. Megkarmoltam a lány kezét aki eleresztett. Végre, újra a talajon. Leültem a földre.
- Hazavihetlek? - kérdezte szerényen
Haza akar vinni engem? Ez furcsa. Mindenki csak elkergetett, és bántott.
Felmásztam a fára, megint. Ő egy ideig nézett majd elindult. Emberi alakra váltottam, és reméltem, hogy nem fog hátranézni. Nem nézett. Miért nem mentem el vele? Miért maradtam itt? Leugrottam a fáról, és odamentem a lányhoz.
- Mégiscsak jönni akarsz? - mosolygott majd kedvesen rám nézett
Felemelt és vinni kezdett. Végül is mi baj lehet? Végre lesz otthonom. De én nem így akartam. Így egy átlagos macskaként fog kezelni, és macskatápot fog adni...
- Itthon is vagyunk, cicuska - mondta szeretetteljesen.
Bementem a házba és rögtön egy kb. velem egyidős fiúval találtam szembe magam.
- Hé, miért hoztál haza egy koszos macskát? - dühöngött
- Nem volt otthona , és megsajnáltam - magyarázkodott a lány.
A fiú megvető pillantást vetett a lányra majd rám.
- Jó, de te fogod gondozni, te fogsz neki macskakaját venni, én semmilyen felelősséget nem vállalok rá! Nem fogok rá vigyázni se ha nem leszel itthon - mérgelődött.
A lány bólogatott majd felvitt a szobájába. Rám nem kell vigyázni. Tudok vigyázni magamra. És jól hallottam, hogy macskakaja?! Na nem. Én rendes kaját fogok enni.
- Mi legyen a neved, cicus? - kérdezte
Biztosan valami agyonhasznált macskanevet fog rám aggatni...
- Legyen a neved... Akatsu! Ez a név illik rád.
Ezt hogyan? Kitalálta a nevemet? De, hogy csinálta?


Másnap reggel a lány felkapott és kivitt sétálni. Semmi póráz, semmi nyakörv. Sétálgattunk egy ideig majd bevitt egy kisállat kereskedésbe. Almot, macskatápot és egyéb macskás dolgokat vett. Hazavitt, és a most vett kis tálkába tápot öntött. Durcásan leültem a sarokba.
- Gyerünk, egyél - biztatott.
De én nem ettem.
- Jó, ha nem vagy éhes akkor majd eszel ha az leszel. De most nekem mennem kell - mondta majd kilépett az ajtón.
Remélem már senki a házban. Igazam volt. Egy árva lélek sem volt ott. Átváltoztam fiúvá, és a hűtő felé vettem az irányt. Ettem és ittam. El sem hittem, hogy újra rendes ételt látok magam előtt. Evés után elaludtam.

  Bárcsak tudnák, hogy én igazából ki vagyok. Bár tudnák, hogy én nem egy macska vagyok.

( 82 megtekintés )

Szólj hozzá:

Miku chan 2017. 07. 23. 8:38  
Köszi! :3

Rékácska32 2017. 07. 22. 21:15  
Tetszett! Folytasd!

Miku chan 2017. 07. 22. 10:47  
Építőkritikát fogadok! ;3


 
  Paw.hu  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat