Újság >> „Az én házi kedvencem“

Mana, a rosszcsont kiskutya I.
Megosztás: f i

Mana, a rosszcsont kiskutya I.

Július 4., kedd

Ezen a napon érkeztek meg az első vásárlók. Izgalmas, annyi szent. Hamarosan hét hetes leszek, és most lehet minket lefoglalni, majd egy hét elteltével elvinni minket a mamánktól. Nagyon várom már, bár nem szeretném itt hagyni  a testvéreimet, olyan jókat szoktunk együtt játszani. A mamánk mondta, hogy ő sem akart elmenni a mamájától, de most már jól érzi magát itt, és ráadásul már nem is tudja felidézni, hogy milyen is volt az ő mamája.
  - Tényleg nem? - kérdezte Pufi(akit mi neveztünk el Pufinak, mert ő eszik a legtöbbet, és kétszer annyit nyom, mint mi) meglepetten - Én téged nem szeretnélek elfelejteni. Nagyon szeretem, amikor megnyalod az orrunkat, jelezvén, aludjunk már el. Ilyet azok is fognak csinálni, akikhez megyünk? - érdeklődött kíváncsian
  - Nem hiszem - vakkantott vidáman Mama
  - Oh... - sóhajtott szomorkásan Pufi, és lefeküdt a puha pázsitra
  - Mama! - szóltam izgatottan - Szerinted szeretni fognak minket az új gazdijaink?
  - Nem tudom, Életeim. Sajnos nem minden kölyök olyan szerencsés, hogy talál egy jó gazdit. Tapasztalatom szerint, egy kutyának hűségesnek kell lennie, de ha a gazda kegyetlen, a kutya megszakíthatja ezt a jó szokást. Persze a szökést semmi képpen sem javaslom. - itt egy kissé elcsuklott, láthatólag nem szerette ezt a témát. A szemei könnybe lábadtak, és egy picit nyöszörgött is. Nem akart minket elveszíteni, de tudta, ennek így kell lennie. Sajnos ezzel mi is tisztában voltunk, ezért is féltem én a legkülönösebben ettől az elválasztástól. Míg Bobó, a testvérem nagyon makranci volt, és sokszor mondott a Mamának olyat, hogy alig várja, hogy elköltözhessen. Mama ettől nagyon szomorú, de persze nem akarja ezt kimutatni, de Bobóval egy kicsit keményebb. Őt többször is elkapja, ha rosszalkodik, de persze nem vezérli rossz szándék, ugyanúgy szereti őt is, mint minket. Aztán halk morajlást hallottunk, ami lassacskán beszéddé alakult. A kapu felől jöttek a hangok! A Mama kíváncsian felemelte a fejét, míg mi követtük, kíváncsian fülelve.
  - Gyerekek... Szerintem én most odamegyek, és kihallgatom, hogy miről is van pontosan szó - magyarázkodott, és se percnyi idő alatt felpattant, és előrerohant. Én egy kicsit kapiskáltam, hogy kik is jöttek, már ha hozzánk jöttek, de nem szóltam a füvön lustán heverésző testvéreimnek. Ledőltem egy kicsit, de aztán eszembe jutott, hogy én is előre mehetnék, végülis ha hozzánk jöttek, akkor az csak is miattunk lehet. Kihasználva a gyorsaságomat, amit állítólag a Papámtól(akit nem ismerek, csak hallottam róla) örököltem, felpattantam állóhelyzetbe, és startoltam. Majdnem körbefutottam a házon, amikor is megpillantottam, hogy a kapu nyílik. Ahogyan egy kicsit megálltam fülelni, a beszélgetés egyre hangosabb lett. Tehát akkor hozzánk jöttek. A gazdi a Mamát egy kissé odébb terelte, hogy a vendégek beférjenek a zöldre mázolt kapun, amit rózsa-boltív keretezett. A vendégek beléptek az udvarra, és így a szemem elé kerültek. Egy négy tagú család érkezett, két kislány, és két felnőtt. Egy nő és egy férfi. Elindultak a kikövezett úton, egyenesen az öregúr, vagyis a gazda után. A kisebbik kislány egyszer csak mosolyogva felkiáltott, és rám mutogatott:
  - Apa, nézd! Milyen aranyos, fehér színű kutyus! Olyat lehet? - beszélt az apukájához, aki nem is a lányára figyelve, csakis a gazdával beszélgetve bólintott. Az anyuka odanézett, ahová a lány mutatott, és ő is elmosolyodva bólintott. Kislányához fordulva beszélni kezdett:
  - Szerintem ő lesz a nyerő. Tetszik neked?
  - Igeeeen! - kiabált a lány, mire előrerohantak a testvéreim. Én is közéjük futva üdvözöltem őket. Most már mindkét lány figyelmét felkeltettük, bár a nagyobbik lány jóval idősebbnek tűnt, mint a testvére. Az anya mosolyogva nézte, ahogy a lányai lehajolnak hozzánk, és vigyorogva, hozzánk gügyögve simogatnak minket. Majd a gazdánkhoz fordulva megkérdezte:
  - Ők lennének azok? Nagyon édesek. Szerintem az Ainu fajta lesz a nyerő. Valószínűleg a lányoknak az a fehér kutyus lesz a nyerő.
  - Pihe? Jó választás. Nagyon nyugodt, őt nagyon megéri - felelt a gazda minket nézve, mindkét szülővel az én bundám vizslatását folytatva.
  - Talán. Tudhatnám, milyen árban vannak ezek a kutyák? - fordult felé az apa
  - Nyolvanezer forint lesz, kedves uram - felelt a megszokott nyájassággal a gazda.
  - Tulajdonképpen megéri. Fajtiszta? - kérdezett most az anyuka.
  - Természetesen fajtiszta. Szuka kutya, elnevezhető. Csak ideiglenes név neki a Pihe. Fehér bundájáról kapta - mosolygott a gazda.

Sziasztok! Ez egy jó hosszú bevezető, vagy hát első rész lett, de remélem nem untátok meg a felénél. Azért kérlek írjatok nekem komikat és véleményeket, mert szerintem csak úgy folytatom. <3

( 40 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzszólás ebben a topicban.


 
  Paw.hu  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat