Újság >> „Az én házi kedvencem“

Charlie
Megosztás: f i

Charlie

 Ki hitte volna, hogy egy macska lehet egy ember legjobb barátja? A legtöbb macska lusta és beképzelt, de vannak néhányan, akik tényleg ragaszkodnak az emberhez. Itt kiemelném AliNati3. cicáját, Natáliát. (Nem kell megköszönni :3) És persze ott van Charlie, a barátom is. Miért? Az összes macskám közül miért pont ő? Hiszen neki van a legátlagosabb mintázata. A fajtája tényleg eltér a többitől, hiszen ő egy félig Maine Coon cica. De nem ezért szeretem. Az összes cicám közül ő ragaszkodik hozzám a legjobban. Sőt, nem is a macskám. Ő egy kóbor macska. A legjobb barátom.
A történet úgy kezdődött, hogy megismertem Kleopátrát. Éppen a boltból mentem haza, mikor megláttam ezt a kedves háromszínű macskát. Játszottam vele, még a fél sajtburgeremet is elkéregette tőlem. Először haza akartam vinni, de a szüleim amúgy se engedték volna, ezért Kleopátra nélkül kellett hazamennem.
Másnap újból elmentem oda, és megkerestem az aranyos nőstény cicát. De nem csak ő volt ott. Utána szaladt egy körülbelül két-három hónapos fekete kiscica, akinek fehér hasa és lábai voltak. Sajnos fiú cica volt. De azért még szerettem. Ő a Zokni nevet kapta. Később feltűnt egy kis fehér-fekete foltos macsek, aki szintén egy kis kandúr volt. Őt Pocaknak neveztem el. Velük szintén egy-két órát töltöttem, de nagyon félénkek voltak. Nem engedték megsimogatni magukat.
Mikor megpróbáltam elkapni Zoknit, a szemem sarkából megpillantottam egy mozgó, barnás színű valamit. Odafordítottam a fejemet. Egy kis cirmos kandúr volt az. Egy fatörzsön ücsörgött, és a mancsát nyalogatta. Közelebb mentem, és megláttam, hogy ő nem egy akármilyen cica. A szőre hosszabb volt, mint a többieké, füleiből puha, világosbarna tincsek göndörödtek ki. Közelebb mentem a kiscicához, mire ő ijedten vetette le magát a kidőlt fűzfatörzsről. Kibontottam a száraz macskaeledelt, amit az én cicáimnak vettem, és szórtam belőle egy kőre. A kis kandúr ízlelgetni kezdte, ekkor sikerült megsimogatni. Első simításoknál még mérgesen fújt rám, de később egyszerre dorombolni és nyávogni kezdett. Leírhatatlanul aranyos volt! Abban a pillanatban elhatároztam, hogy ő lesz Lukrécia párja. Ő is egy Maine Coon cica, de őt a házban tartjuk.
Mostanra már rutinommá vált, hogy látogatom a szőrcsomókat. Még augusztusban vettem észre, hogy egy negyedik kiscica is előbújt; ő Vadóc. Tudom, inkább fiús névnek hangzik, de ő lánycica. Nagyon szép macsek, látszik rajta is, hogy félig Maine Coon. Nem hosszú a szőre, viszont a fülein megvannak a bojtok és benne a kunkori szőrtincsek. Gyönyörű hamuszürke, narancssárga és fehér foltok díszítik a bundáját. Ő a legkisebb testvér, mármint méretre. A négy közül még mindig ő a legvadabb. Már kezdi megszokni, hogy járok hozzájuk. Eddig nem igazán érdekeltem őt, csak néha jött elcsípni az utolsó falatokat. Viszont három napja ez megváltozott. Most már felemelt farkincával és vékony nyávogással üdvözöl, de a simogatást még mindig nem szereti.
Mikor először láttam, azt hittem, nincs túl sok hátra szegénynek. Náthás volt, pici és sovány. Nem is tudom, mi lett volna vele nélkülem... Biztos elpusztult volna, hiszen arrafelé nagyon kevesen járnak. És ha járnak is, maximum annyit tesznek, hogy megpróbálják megsimogatni a cicákat, enni viszont nem adnak nekik. Miért is mennének vissza néhány vad kóbor macskáért? A lényeg, hogy nem adtam fel. Kezelni kezdtem Vadócot. Szemcseppet adtam neki.
Vadócnak nem volt elég a kezelés. Később elkapta Pocak, majd Zokni, és végül Charlie is. Igyekeztem segíteni rajtuk, mindegyiknek minden nap megkezeltem a szemét azzal a csípős borzalommal, amiről csak ennyit tudtak gondolni a cicák: "Miért, gazdi? Mivel érdemeltük ki, hogy bánts minket? Hisz mi sosem ártottunk neked."
Ahányszor becsepegtettem a szemüket, láttam az arcukon a csalódottságot. Hiszen ők nem tudták, hogy mi a szemcsepp és hogy csak segíteni szeretnék rajtuk.
Szerencsére a cicák már jobban vannak, de még szükségük van a szemcseppekre, ameddig teljesen elmúlik a csipásodás. Charlie-val most próbálgatjuk a pórázon járást, de már az első alkalommal jött mellettem. Azt hittem, hosszabb időt fog igénybe venni, de ő már alapból tudta, hogy miért van az a valami rátéve. Amúgy az első pórázos küldetésünk akkor volt, mikor Lukrécia elszökött és Charlie-val megpróbáltuk megkeresni. Végül kiderült, hogy a huncut cica egész végig a szomszéd teraszán lapult és meg se szólalt.

Nos, mi a véleményetek? Folytassam? :3 Építőkritikákat is szívesen fogadok!

( 24 megtekintés )

Szólj hozzá:

Még nincs hozzszólás ebben a topicban.


 
  Paw.hu  · Copyright © 2007-2017 · Minden jog fenntartva. · Használati feltételek & Jogi és adatvédelmi nyilatkozat